2014. március 29., szombat

Figyelem!!

FIGYELEM!!!


Sziasztok!! A blog ma új külsővel rendelkezik, amit Alina-nak köszönhetek! Ő csinálta nekem ezt a remek fejlécet és segített egy kicsit hejrepfozni az oldal külsejét! Nagyon szépen köszönöm neki! Alina blogját itt találjátok: http://audrinaslife.blogspot.hu/
És itt van a design blogja is, ahol hasonló fejléceket rendelhettek tőlle : http://dedesigner-forever.blogspot.hu/




 Amy            

2014. március 25., kedd

20.fejezet - Fájdalom és veszteség

Sziasztok!Már elég régen írtam ebbe a blogomba és sajnálom, hogy új rész se nagyon érkezett, de ezek ellenére nagyon köszönöm az 1665 oldalmegjelenítést *-* !!Na de itt van a várva várt új és izgalmas  rész!!Jó olvasást!!!
**************************************************************************


            *Emily szemszöge*


Újra fényfoltok minden felé.Kinyitottam a szememet és ara eszméltem, hogy borzasztóan fáj a fejem.Éppen megpróbáltam volna felemelni az egyik kezemet, de nem ment.Hiába próbáltam, gyenge volt és fájt.Nem értettem mi folyik itt.Oldalra fordítottam a fejemet és az ágyam mellett ott űlt Niall és Emma.
-Felébredt!-mondta boldogan Emma.
-M-mi történt? - kérdeztem kicsit rekedtes hangon.Emma sírni kezdett.Niall próbálta vigasztalni, majd megszólalat ő is - Emily, arra emlékszel, hogy elvittelek téged ahoz a romos épülethez?
-Igen, és arra emlékszem utoljára, hogy leültem egy kődarabra és onnantól minden más kiesett.
-Kicsim!Jól vagy? -  szaladt oda hozzám könnyes szemekkel anyu.
-Nem tudom,fáj a fejem és nem bírom megmozdítani a bal kezemet. - Erre anya bőgni kezdett. - Mi történt? Mondjátok el! - Erre anya óvatosan lehúzta rólam a takarót.Picit felemeltem a fejemet és megláttam, hogy a kezem be van kötve és nincsen ott a kézfejem.
-Ugye nem? - néztem kétségbe esve anyára.Erre csak sírva bólintott egyet.Elkezdtem tombolni, ordibálni.
-Miért?Mondtam, hogy ne engedjétek semmi képen!!!Én mondtam... - üvöltöttem és sírtam egyszerre.Az orvos lépett oda hozzám és próbált megnyugtatni, de én tovább bömböltem.Egyszer csak egy apró szúrást éreztem a jobb vállamban, majd újra minden elsötétült..


               *Emma szemszöge*


Nem értettem mért történik ennyi szörnyűség egyszerre!Borzasztó volt látni Emily ijedt arcát amikor megtudta mi történt vele.Amikor a nővér adott neki egy nyugtatót újra mély álomba merült. Hirtelen megcsörrent a telefonom. Már megint. Anyukám volt az. Eléggé lecseszett, hogy mért nem szóltam , hogy elmegyek otthonról. Ott ordibált velem én meg csak hallgattam.
- Anya figyelj ide, nem jókedvemből jöttem el!!! És igen sajnálom, hogy nem szóltam, de nem akartam, hogy pattogj! Éppen a kórházban vagyok és ülök Emily ágya mellett. Balesete volt. A kézfejét pedig leamputálták.
- Hogy micsoda??? Jajj istenem már indulok is!! 
- Nem  kell, én is mindjárt indulok haza ne aggódj! Egy fél óra és otthon vagyok! - búcsúztam ezzel el anyától és leraktam a telefont. Igen az ilyen helyzeteket túl pánikólja és ezzel feszültebbé teszi a környezetét. A baleset óta legalább is így van. Előtte elég nyugodt volt. Tudta , hogy biztonságban vagyok én az iskolába, hisz ki hinné, hogy ilyen dolgok történnek egy kisvárosban?! Senki.
- Niall figyelj haza tudnál dobni?? - kérdeztem meg a szőkeséget, aki nagyon kétségbeesetten ült az ágy melletti széken. - Hahóó Niall!!! 
- Jaj igen persze ne haragudj , csak elbambultam. Nincs nálam a kocsim ott hagytam a romos épületnél, de gyalog is haza tudlak kísérni , ha nem akarsz ilyen sötétben egyedül menni. - mosolyodott el végre. Rábólintottam természetesen , majd megfogtam a vékony bőrdzsekimet és elköszöntem Emily szüleitől. Nyomtam egy puszit még barátnőm homlokára, majd elindultunk. Az elején nagy csend volt, amit én tőrtem meg:
-Szereted Emily-t?? 
- Tessék? - válaszolta meglepve.
-Jól hallottad! Szereted? - mondtam és próbáltam mindvégig komoly lenni.
-Ömm, hát igazából nem is tudom, hogy most ki iránt mit érzek.... -mondta és közben lehajtotta a fejét.
-Ohh értem. - mondtam enyhén elpirulva. Útközben picit hülyéskedtünk és elkezdtük poénból lökdösni egymást. Egyszer csak azt éreztem hogy valami oldalról belém vág és elesek.
- Auuu a karom! -jajgattam.Láttam hogy egy bicikli fekszik még a járdán mellettem és a tulajdonosa próbálja összeszedni ami a földre hullott a holmijai közül. A karom nagyon fájt esküszöm szerintem eltörtem.
- Jajj ne haragudj !! Nem működik a lámpa a biciklimen és útközben romolhatott el, ezért nem láttalak titeket és a barátod mivel meglökött téged és elém ugrottál ezzel, ezért nem bírtam már fékezni.. - magyarázkodott a biciklis csávó. 
- Hát akkor te ne haragudj , hogy lökdösődtünk és így eléd ugrottam mi se láttunk....De auuu. Nagyon fáj a karom! - visítoztam. Niall felsegített majd hívott nekem egy mentőt mert a kórház már messze volt és nem tudtunk volna besétálni mert a bokám is picit meghúzódott. A mentő hamar megérkezett és megállapították, hogy biztos, hogy eltört a felkarom. Hát remek.



   * Másnap *


A kórházból még este haza engedtek mert nem volt elmozdulva a törésem. Kaptam egy szép gipszet és úgy mentem haza. Anya még elég dühös volt...Reggeli közben akart nekem valami fontosat mondani.
- Figyelj Emma. Nem engedem , hogy azzal a Niall gyerekkel barátkozzál....Bajt hoz mindenkire. Látod mi történt Emily-vel is miatta. Most meg itt vagy te. Neked is miatta volt tegnap este az a kis baleseted.
- Anya ez nem az ő hibája volt!! A biciklis volt felelőtlen mert a sötétben lámpa nélkül közlekedett!! - magyaráztam anyunak.
- Nem kislányom nem! Ha nem lök meg téged akkor semmi bajod nem lenne. És nem érdekel, hogy hülyéskedés volt e vagy sem elvagy tőle tiltva egy jó ideig! És most add ide a telefonodat, mert kitörlöm belőle a számát és le is tiltom, hogy ne is tudd felvenni!! - mondta miközben a telefonomért nyúlt, hogy elvegye a konyhapultról.
- Na azt már nem! - már kiabáltam és próbáltam még anya előtt elvenni a telefonomat de sikertelenül.
- Ameddig le nem veszik a gipszet addig nem mehetsz sehova! -mondta ezt is viszonylag higgadtam, és elkezdett ügyködni a telefonomon.- Tessék. - Adta vissza, majd én szomorúan felmentem a szobámba és bezárkóztam.




   * Amy szemszöge *


A tegnapi napom Stellával meglepően kellemesen telt el. Rachel és Liam a kanapén enyelegtek, Harry Samut próbálta tanítgatni, Louis pedig a szobában gitározgatott.
-Megjötteeem! - hallottam meg Zayn hangját az ajtóból. Valószínűleg a boltban volt. Már csak a kis Ír manó hiányzott a bandából. Pedig ma szeretném megbeszélni velük, hogy kössenek szerzősét a StarFm-mel .
Nem sokkal később Niall fáradtan jött le a vendég szobából.
- Adjatok enni valami finomat és sokat!!! 
- Most hoztam kaját csinálj egy szendvicset. -  adta a kezébe Zayn a kenyeret a sajtot és pár felvágottat.
- Srácok szeretnék veletek beszélni ha már mindenki így együtt van!! - Jelentettem be. Mindenki bejött a konyhába és leültek a bárszékekre vagy csak beálltak a pult mögé.
- Szóval, arról szeretnék beszélni , hogy mit szólnátok ahhoz, ha lenne egy szerződésetek a StarFm-mel.
- Honnan jutott egy ez az eszedbe hugicám???- kérdezte meglepve Liam.
- Tudjátok Stella mostanság nagyon kedves és sokat is segít, szóval tartozunk neki ennyivel.
- Hát nem is tudom lehet, hogy nem lenne hülyeség .... - mondta Harry.
- Szerintem az! -jelentette ki Zayn. - Leszarom Stellát még mindig nem vagyok oda érte.
- Zayn nyugi.Szerintem lehet adni ennek egy esélyt..
- Szerintem viszont nem!!! - szólt közbe végül teleszájjal Niall. Ebből elindult egy egyre nagyobb vita négyük között, amikor Louis egyszer csak közbe szólt:
- ELÉÉÉÉG LEGYEN!!!! - kiabált Louis , hogy meghallják. - Srácok esküszöm ha tényleg nem tudunk ennyire egyetérteni semmiben a bandával kapcsolatos dolgokban sem akkor szerintem hagynunk kéne az egészet.- mondta idegesen majd az eddig kezében lévő konyharuhát a pulthoz vágta és felrohant az emeletre.