Sziasztoook! Itt az új rész új külsővel együtt! Ne haragudjatok a sok várakozásért :D Jó olvasást!
*****************************************************************************Louis szemszöge*
Felrohantam az emeletre be a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Igen , most jött el az a pillanat, hogy komoly döntést kell hoznunk. Vagy megpróbálunk egyetértve megbeszélni normálisan a dolgokat vagy vége! Igen ott van a több ezer rajongó akikért ezt az egészet csináljuk, meg persze mert szeretjük ezt csinálni, de ezt mindenki meg kell értse ,hogy nem mehet így tovább. Egyszer csak gondolataimból egy kopogtatás zökkentett ki.
- Amy vagyok! Bejöhetek? - kérdezte az én gyönyörű barátnőm, akire jelen pillanat picit mérges vagyok , de nem foghatom rá hisz ez nem az ő hibája.
- Várj, nyitom. - nyúltam a zár után.
- Louis a srácok oda lent még mindig vitatkoznak és már próbáltuk Rachel-el lecsillapítani őket de nem megy! Segítened kell! - ölelt meg Amy.
- Hát nem tudom. Figyelj amit mondtam, azt komolyan gondoltam ha nem tudunk együtt dolgozni és erre rámegy a barátságunk akkor hagyni kéne ezt az egész "One Direction" dolgot. Hisz a banda neve is azt jelképezi hogy mindig egy irányban haladunk sosem térünk el. De ez így már nem egy írány hanem öt.....
- Jajj Lousi...Lehet hogy igazad van.
- Figyelj, ha menteni akarjuk a menthetőt ami pedig a barátságunk, akkor a bandát , mint zenekart fel kell oszlatnunk. - hoztam végül bölcs döntést.
- És figyelj, úgy is annyi baj van mostanában mi lenne ha csak szüneteltetnétek a dolgot.Azt mondják az idő megold mindent. - Mondta Amy ezt a még bölcsebb dolgot, ezzel eldőlt, hogy mi lesz. Próbára fogom tenni a fiúkat. Ők azt fogják hinni sőt mindenki hogy a banda örökre szétvált, ezzel megőrizve még is a barátságot, és ha a kedélyek kicsit lecsillapodnak és úgy látom hogy minden olyan lesz mint régen akkor lehet róla szó , hogy újra együtt legyen a banda.
*Rachel szemszöge*
Hatalmas káosz uralkodott a konyha közepén. Mindenki ordibált és üvöltözött. Amy már egy ideje fel ment Louis-ért. Vajon hol lehetnek ennyi ideig?
-Fiúúk elég legyeeen!!!!!!!!! - jött le végűl a lépcsőn Amy és szólt rá a többiekre. Mögötte Louis baktatott le.
-Srácok eldöntöttem , hogy mi legyen. - kezdett bele Lou - Figyeljetek, szerintem ez így nekünk nem fog menni. Vagy megpróbálunk közös nevezőre jutni vagy semmi értelme. És már nem először van ilyen, mióta itt vagyunk újra Londonban. Mit szólnátok ahoz ha egy kis időre szüneteltetnénk a banda dolgait és elutaznánk nyaralni, mondjuk egy hónapra valahova? - Mondta el Louis a tervét. Mindenki ledöbbenve nézte.
- Rendben, de akkor menjünk Spanyol országba!- jelentette be Harry.
- Ne már menjünk inkább olaszba! Ott jó a pizza! - nyafogott Niall.
- És mit szólnátok Svédországhoz? - szólt közbe Zayn és Liam egyetértően bólogatott. Mivel ismét nem értett egyet senki semmiben ezért Louis dühös lett és elkezdett ordibálni:
-NEMHISZEMELHOGYILYENIDIÓTANEMNORMÁLISSZERENCSÉTLENSÉGEKVAGYTOK!!!!
-ezek után becsapta az ajtót és elment. Amy megforgatta a szemeit és csúnyán nézett a srácokra, akik lassan eltünedeztek. Niall bement a kórházba Emily-hez. Zayn idegesen ki ment a hátsókertbe és elszívott egy cigit. Harry felment Samukáért és ráadta a macska pórázt amit nem rég vett neki, majd kivitte sétálni. Liam Amy-re nézett dühösen, felment a szobájába és becsapta az ajtót. Most haragszom én is Amy-re. Nem hiszem el , hogy mért kellett felhozni a "Stella dolgot". Én is mérges pillantásokat vetettem rá majd kiviharoztam a házból.
*Amy szemszöge*
Mindenki ott hagyott. Ez az én hibám. Leültem a kanapéra és kitört belőlem a sírás. Patakokban folytak a könnyeim. Egyszer csak valaki leült mellém és megölelt. Drága bátyám volt az.
- Ammmmmmyyyyy ne haragudj!! Ez nem a te hibád. Louisnak igaza van. Figyeéj szerintem jobb ha inkább külön külön mindenki elmegy. Mármint én maradok, mert nem hagylak itt se téged se Rachel-t. - kezdett el vigasztalni. És akkor támadt egy nagyon jó ötletem. Felhívtam a többieket is és gyorsan mindenkit hazahívtam. l óra múlva mindenki megérkezett.
- Srácok mindenki most leül a kanapéra és kussol értettétek!! Meg kell mentsem a barátságotokat és ehhez az kell, hogy azt tegyétek amit mondok. Már csak másfél hónap van a nyárból. Használjátok ki! Nem kell mindig együtt legyetek, mert ez tönkre tehet mindent. Kicsit legyetek ti is a családotokkal. Ezért azt találtam ki, hogy holnap reggel mindannyian hazautaztok!!!!! Louis sajnálom, de nagyon hiányzol a tesóidnak éppen előbb beszéltünk velük, ezért holnaptól egész nyár végéig otthon leszel! Niall, neked is haza kéne menned, mert anyukád már kész van a kedvenc menüddel és még ma este el kell repülnöd. Harry, mondtam már hogy Gemmának és anyudnak mennyire hiányzol?! Szóval holnap te is sipirc haza! Zayn... -kezdtem bele de félbeszakított.
- Tudom holnap én is megyek haza meglátogatni a családomat.
-Így van! - helyeseltem - Most viszont béküljetek ki, hogy ne haragban váljatok el és irány pakolni!!
- NAGY ÖLELÉÉS!! - ordibált tárt karokkal Niall. Jó volt látni őket.
*Niall szemszöge*
A nap hátralévő része nyugiban telt és nem veszekedtünk. Olyan volt mint régen! Gyorsan összepakoltam a cuccaimat majd este ugy döntöttem, hogy elköszönök Emma-tól és Emily-től. Most már az érzéseimet lerendeztem. Én Emma-t szeretem. Igen bár nem ismerem őt sem olyan hú de rég óta de hozzá érzem magamat közelebb és ha visszajövök remélem még lehet köztünk valami. Már csak ezt el kell neki mondjam. Emily-nek nem tudom mit mondhatok. Majd kitalálom. Éppen csöngettem a szomszédba , de senki nem nyitott ajtót. Még egyszer megpróbáltam . Emma nyitott ajtót majd gyorsan kilépett mellém.
- Mit keresel itt? El vagyok tőled tiltva! - suttogta.
- Mert? Amúgy nem érdekel! Most elfogom mondani amit szeretnék!- jelentettem ki határozottan.
- Jó de siess.
- Szóval egyszóval : Kedvellek! Nagyon! Sőt szeretleek! Emma engem nem érdekel , hogy most miért vagyok eltiltva tőled, mert most el kell utaznom! De szeptemberben visszajövök és neten addig is beszélhetünk! - hadartam el gyorsan. Szinte arra sem figyeltem, hogy mit mondok.
- Niall! Én is nagyon kedvellek és a karom miatt vagy amúgy eltil... -próbálta végig mondani a mondatát , de én megcsókoltam. De ez az édes csók nem tartott sokáig. Az ajtó kinyílt és az anyukája jelent meg.
- Ti meg mit csináltok?! Nem meg mondtam Emma, hogy többet nem találkozhatsz vele?! - tört ki magából az anyukája de én közbe vágtam és mentettem a menthetőt.
- Nem is fog , ugyanis holnap én hazautazok a szüleimhez és nem hinném, hogy a közel jövőben látni fogom. És én szeretem a lányát. Nem az én hibám volt, hogy az az idióta biciklis nem szerelte meg a lámpáját. - Emma végig tudta, hogy hazudok, és még vissza fogok jönni. Anyukája aztán sóhajtott egyet majd magunkra hagyott ismét. Ez valószínűleg nála a megbocsájtás jele. Na mindegy. Újra megcsókoltam , majd elbúcsúztunk egymástól és én indultam is a kórház felé. A tervem az volt, hogy elköszönök Emily-től és elmondom, hogy elmegyek és csak max szeptemberben térek vissza. Hamar megérkeztem és beléptem a kórterembe. Már jobban volt. Ma már voltam nála de most sütit is hoztam amit ígértem.
- Sziaa Emyy!! -köszöntem.
- Te már megint itt? - mosolyodott el.
- Van egy jó és egy rossz hírem. -jelentettem ki.
- Jajj ne...Kezdd a jóval kérlek, túl sok volt nekem mostanság a rossz.. - Na ez az utolsó mondata meghátráltatott. Nem tudom most már , hogy hogyan, de közölnöm kell vele, hogy elmegyek.
- A jó hír az...... - itt tartottam egy kis hatásszünetet - hogy hoztam neked olyan rózsaszín mázas csokis töltelékű fánkot.
- Jujj kéreeeeem! - sipítozott.
- Majd a rossz hír után. Nem akarom, hogy megfulladj.
- Hát jó.. Na mondd!!!
- Szóval az a helyzet, hogy a fiúkkal kicsit összevesztünk, de már kibékültünk hála Amy-nek. Viszont, holnap mindenki haza utazik a családjához. Én megyek vissza Írországba. Holnap reggel indulok és csak talán augusztus végéig ott leszek, vagy szeptember elejéig.
- Hát nem mondom, hogy örülök, de nem foglak visszatartani, mert tudom, hogy hiányzik a családod.
- Köszönöm Emily és remélem, hogy még látjuk egymást! - mondtam majd végül odaadtam neki a fánkot. Amíg evett, beszélgettünk, majd végleg elbúcsúztam tőle. Hiányozni fog. Jó barát és még egyszer kell kárpótoljam vagy nem is tudom , valamit kell tennem a balesete miatt , ami az én hibám volt. Haza mentem, és már dőltem is be az ágyba. Fárasztó volt ez az egész hét. Mielőtt elaludtam volna, azon gondolkodtam, hogy mennyi minden történt ebben az 1 hónapban , ami teljesen megváltoztatta az életünket. Igen , annó még nem nagyon gondoltam bele , hogy a banda feloszolhat, de még abba se gondoltam bele, hogy szünetet tart. Sőt abba se , hogy ilyen apróságokon veszünk össze..És hogy holnap újra otthon leszek már ilyenkor. Amikor idejöttünk , ez nem jutott volna az eszembe, mert hát a terv az volt, hogy itt leszünk egész nyáron és csak augusztus közepe tájt megyünk haza családjainkhoz. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.......
